A közösségi média és a mesterséges intelligencia kapcsolata
Az utóbbi években a közösségi oldalak és a gépi tanuláson alapuló rendszerek már szinte összenőttek. A nagy felületeken nem egyszerűen időrendben látod a bejegyzéseket, hanem egy automatikus válogatás alapján. Ez a válogatás figyeli, mire kattintasz, mit nézel végig, min állsz meg, mire reagálsz, és ezekből próbálja kitalálni, mi fog lekötni. Így dönti el, mi kerüljön eléd, kit ajánljon ismerősnek, milyen hirdetéseket mutasson, és azt is, hogy mi maradhat fent, illetve mit tüntet el.
Ennek az a következménye, hogy idővel egyre több olyan tartalmat kapsz, ami hasonlít a korábbi érdeklődésedhez. Ez kényelmes, mert gyorsabban megtalálod, ami tényleg érdekel, viszont közben beszűkülhet a látóköröd, és ritkábban futsz bele olyan dolgokba, amik kilógnak a megszokott világból. Ha pedig valaki eleve indulatkeltő vagy szélsőséges tartalmakra kattint, könnyen előfordulhat, hogy egyre több hasonlót kap, és ez felerősítheti a meglévő nézeteit.
A másik erős hatás az, hogy ez a rendszer arra van kihegyezve, hogy minél tovább ott tartsanak. A rövid, gyorsan fogyasztható videók, a végtelen görgetés és az azonnali értesítések mind azt szolgálják, hogy ne legyen természetes megállópont. Sok ember úgy veszi észre, hogy „csak pár percre” nézett rá, aztán eltelt egy óra. Ez nem véletlen mellékhatás, hanem tudatosan tervezett működés.
Közben a félrevezető tartalmak is könnyebben terjednek. Ami sok reakciót vált ki, az gyorsan felkapottá válik, függetlenül attól, igaz-e. Egyre több az olyan kép, videó és szöveg, amit gép állít elő, és ezek között vannak szórakoztatóak, de vannak kifejezetten megtévesztők is. Emiatt nehezebb megkülönböztetni a hiteles információt a hamistól, és ez a közvéleményre is hatással lehet.
A szokásaink is átalakultak. A rövid videók miatt sokaknak csökkent a türelme a hosszabb szövegekhez, és egyre többen inkább videóból tájékozódnak. Emellett sokaknál eltolódott a használat abba az irányba, hogy kevesebbet posztolnak, inkább csak néznek és görgetnek. A keresés is megváltozott: különösen a fiatalabbak közül sokan már nem a hagyományos keresőoldalakon kezdenek, hanem ott keresnek rá egy témára, ahol a mindennapjaikban amúgy is időt töltenek.
A kapcsolatok érzete is más lett. Régebben a közösségi oldalak inkább az ismerősökről szóltak, ma viszont sok embernél a nap nagy részét olyan tartalmak viszik el, amelyeket nem barátok tettek ki, hanem ismeretlenek, akiket a rendszer ajánlott. Emiatt a felület sokszor inkább szórakoztató műsorfolyamnak érződik, mint valódi közösségnek.
Mindez a hétköznapi internetezésre is rányomja a bélyegét. Sokan napi több órát töltenek ezeken a felületeken, ami kiszoríthatja a hagyományos híroldalakat, fórumokat, hosszabb cikkeket. A valóságról alkotott kép is elcsúszhat, mert a válogatott bejegyzések könnyen azt a benyomást keltik, hogy „mindenki” így él, így gondolkodik, ilyen életet mutat. A lelki állapotra is vegyesen hat: van, akinek segít kapcsolódni távol élő emberekhez, másnál viszont fokozza a szorongást és azt az érzést, hogy lemarad valamiről.
Összességében a gépi válogatás nagyon hatékonnyá tette a közösségi oldalakat, mert gyorsan azt adja, ami leköt, de közben könnyebben beszűkíti a látókört, könnyebben rá lehet csúszni, és könnyebben terjedhetnek félrevezető dolgok. A lényeg az, hogy aki használja, az próbáljon néha megállni, tudatosan választani, és ne csak sodródni azzal, amit elé tesznek.
Add comment